SERTÉSKARAJ RÓMAI TÁLBAN

A hust kiklopfoltam,borsoztam,zuzott fokhagymaval bedorzsoltem, es megkentem Piros arannyal
Nem soztam , mert a Piros arany eleg sos.
Alufoliaval letakarteam es hagytam kb. 3 orat a hutoben.
A krumplit hasabokra vagtam, a sargarepat szeleteltem, a hagymat csikokra vagtam.
Az egeszet egy talba tettem, soztam,borsoztam, keves vegetat is tettem hozza, es keves olajjal jol osszekevertem.
A romai talat beaztattam, kb. 2 orat.
Beleraktam a krumplis masszat, ratettem a husszeleteket, es ratettem a romai tal felso reszet.
Hideg sutobe raktam, es utana gyujtottam meg a langot, kozepesnsel kicsit nagyobbra.
Amikor a hus megpuhult, akkor kiszedtem egy talba.
A tejfolt a reszelt sajttal osszekevertem, ratettem a krumplis masszara, es ovatosan osszeraztam,hogy a tejfolos sajt a krumplit mindenhol erje.
Utana visszatettem a husokat a tejfolos krumplira es fedo nelkul addig sutottem, ameddig a sajt megolvadt.

A római tál

Agyagedényt már igen régóta használ az emberiség az ételek elkészítésére és tárolására. Gondoljunk csak bele: egy-egy ásatáson a csontok mellett mindig előkerül a kor eszközeinek maradványa, azaz néhány agyagcserép. Az együtt töltött időt jellemzi, hogy közel tízezer éves edénytöredékere bukkantak Oroszországban, és Japánban is hasonlóan régi darabok kerültek elő. De ha csak saját iskolai emlékeinkre hagyatkozunk, akkor is két-háromezer évet utazhatunk az emberiség és az agyagcserép történetében: az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is agyagedényekben tároltak, szállítottak és főztek.

Az ipari forradalom és a technika mérhetetlen fejlődése ellenére, a régmúlttól az emberiséggel tartó agyagedény megmaradt. Ma már ugyan csak 1-1 példánnyal bírnak a háztartások, mégis vannak olyan ételek, amelyekhez kifejezetten ezekre az edényekre van szükség.