Házi paprikakrém

A paprikákat mossuk meg, tegyük száraz konyharuhára, és hagyjuk őket megszáradni. Amint ez megvan, kezdjük el kicsumázni. Én külön-külön dolgoztam fel a csípős zöldpaprikákat, és az édes pirosat, de persze ez nem szentírás. Egyszerűen azért tettem, mert így lehetőségem volt arra, hogy szabályozzam a végeredmény csípősségét azzal, hogy milyen arányban keverem őket össze. Végül erre nem volt szükség, mert pont úgy lett jó, hogy az egészet összekevertem. Szóval, a paprikákat csumázzuk ki. A csípős paprikából nem szedtem ki a magokat, mert az tovább erősíti azt, de az édes paprikákból kiszedtem teljesen, mert oda egyáltalán nem kell. Ezt követően feldaraboltam a paprikákat, hogy könnyebb legyen majd turmixolni, vagy darálni (attól függ, kinek mi áll rendelkezésére)
.
A legjobb a húsdarálóval ledarálni, ha van hozzá egészen apró lyukú betétünk. Nekünk ilyen nincs, így nem maradt más lehetőség, mint hogy robotgéppel apróra vágjuk, majd a tökéletesebb állag
érdekében botmixerrel elpépesítsük.

Ezt követően jöhet az összekeverés. Ezt mindenki tegye ízlése szerint attól függően, hogy milyen paprikákat használt fel. Tegyük bele a pépbe a sót és a citromsavat. Ha minden jól megy, akkor nagyjából másfél kiló az eredmény. Ez még nagyon sok lét tartalmaz, ezt nem lehetne éppen paprikakrémnek nevezni, ráadásul a sótól még több lét fog ereszteni. Ezért tegyük félre 10-15 percre, majd nagyon apró lyukú szűrőn, vagy sűrű szövésű textilen szűrjük át. Nekem fél liter lé jött le róla, mire krémnek lehetett nevezni. :-)

Az így megmaradt kicsit több, mint egy kilogrammnyi paprikakrémet elkezdtem előzőleg tisztára mosott üvegekbe tölteni. Minden üveget teljesen nyakig töltöttem, majd lapka nélkül a mikróba tettem és átforrósítottam. Kivettem, és még amíg forró volt, jó szorosan rázártam a lapkát. Mire kihűlt, szépen behorpadtak a tetők, amiből lehetett látni, hogy kialakult az üvegben a vákuum. Ezután mehetett a kamrapolcra.