Bögrés kutyulós kenyér

1. Egy nagyobb tálba mérjük a lisztet, majd belekeverjük a sót.
2. Az élesztőt belekeverjük a vízbe, majd hozzáadjuk a liszthez az étolajjal együtt.
3. Az egészet összekutyuljuk egy fakanállal vagy villával, éppen csak annyira, hogy a liszt mindenütt nedves legyen, kb., mint egy nokedlit.
4. Konyharuhával letakarjuk, és éjszakára (vagy tíz-tizenkét órára a nap bármely szakában) a konyhapulton hagyjuk.
5. Másnap nagyon vastagon lisztezett deszkára borítjuk, majd a tenyerünkkel téglalap alakúra lapogatjuk.
6. A téglalapot ezután kettévágjuk, és mindkét lapocskát a szélesebbik felénél fogva feltekerjük, mint a bejglit.
Ezután meg is csavarjuk őket, mint a ruhát, mikor kifacsarjuk, persze finomabb mozdulatokkal.
7. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket, meghintjük a tetejüket liszttel, majd konyharuhával letakarva körülbelül 45 perces kelesztés következik.
8. A sütőt előmelegítjük 190 fokra, alul-felül sütés programra, majd egy kisebb edényben körülbelül fél bögrényi vizet teszünk a sütő aljába, hogy gőz képződjön benne a sütéshez.
9. A forró sütőben körülbelül 40-50 perc alatt készre sütjük, majd hagyjuk rácson kihűlni. Mikor már langyos, akkor le lehet takarni egy konyharuhával.
Ez a kenyér mesés pirítósnak is. Nem kell megijedni, hogy kopog a héja, nem szárad ki a sütés során, szépen visszapuhul, ahogy hűl.

Tényleg kutyulós.
Csak nagyjából összekeverjük egy villával a hozzávalókat, 12 órát kint felejtjük a konyhapulton, hagyjuk hogy önmagából kovászt csináljon, formázzuk, csavarjuk, sütjük, és fertig…
Avagy el is készítettük a svájciak gyökérkenyerét dagasztás nélkül, és egy lyukacsos, nagyon ízletes nekem leginkább ciabatta-hoz hasonló kenyérbe haraphatunk.
Az eljárás a DNK-módszer, ami az éjszakai kelesztésnek köszönhetően hasonlóan működik, mintha kovászt készítenénk a kenyérhez. Itt mindössze annyi a különbség, hogy tulajdonképpen a kenyértészta maga a kovász.